Tegnap este hazaérvén, felnézetm az égre. Megbabonázott szépsége. Ilyen egyszerűen szép dolgot nem nagyon tud máshol felfedezni az ember, mint a természetben. Oly egyszerű. Sok pont a fekete lepedőn. Nem is értem mi tetszik benne az embereknek.

Talán az ismeretlen varázsa, kihívás egy varázslatos álomvilág megismerésére. Nem tudom, de az biztos, hogy gyönyörű volt. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elkalandozni távoli tájakra, távoli személyekkel. Szerelmünk mosolyát látjuk minden egyes fénylő pontban. Azon barátainkra emlékezünk akik már nem lehetnek közöttünk.

Az érzés melyet csupán egy röpke pillantás ébreszt bennünk, belénk ivódik, mint kedvenc ételünk íze, pont úgy mint az első csók, első szerelem.

Nem is lehet igazán szavakba önteni az érzést. Szerintem mindenki tudja miről beszélek, mi is ez a gyönyör.

Ha teheted és szép tiszta az ég, vess egy pillantást a csillagokra. Hidd el, egy cseppet boldogabb leszel.