Mostanában annyi minden történt az életemmel. Sok-sok apró és pár, mindent megváltoztató dolog. Legnagyobb ilyen talán, hogy egyedül maradtam. Nincs kinek elmondanom örömöm, bánatom. Nem osztozhatok a sikereimben és nincs aki a kudarcokban mellém álljon, támogasson. Nem tudtam hogyan fogom ezt feldolgozni. Mi fog átsegíteni ezeken a hosszú, magányos napokon.
Elsőként a "barátok" jöttek, hogy megmondják mi is jó nekem. Ez nem lehetett megoldás. Én nem fogom őt sose gyűlölni, nem szeretni, elfelejteni. Nem, mert Ő a mindenem. Ő az akiért ha kell, örökké érdemes várni.
Másodszor szerencsére már nem kellett segítség. Magam oldottam meg a dolgot. És mivel ez az egyetlen megoldás, így szerintem jól is döntöttem. Ha pedig tévednék csak és kizárólag magamat hibáztathatom.
Tegnap újra pesten jártam. Nem volt szerencsés döntés felmenni. Bár dolgom volt, mégis a véletlenek úgy alakították a napot, hogy összekapcsolódott a most bennem zajló magánéleti problémákkal. Sajnos utam kétszer is felé vezetett. Elmentem a ház és a munkahely elött, hol él és dolgozik. Nem volt könnyű. Sőtt. Ennyire nehéz még sose volt talán. Láttam az ablakból kiszűrődő fényt. Tudtam otthon van. Olvas, öltözik, pihen vagy épp a számítógép elött ül. A fény az ablakon át elért hozzám is. Súgta, Állj meg, Mondd el mennyire szereted. Nem tettem, mert megígértem neki. Jól tettem biztos vagyok benne. Hisz úgy is tudja. Bár most szörnyen nehéz volt. Ültem az autóban ott, hol Ő szokott és nem tettem semmit. éreztem ez most így korrekt.
Nem tudtam, miként fogom feldolgozni ezeket a dolgokat. Nem értettem hogyan fogok majd viselkedni, ha közel lehetek hozzá. Most már tudom. BIZTOS VAGYOK magamban, hogy nincs vége. Sose lesz vége. BIZTOS VAGYOK abban, hogy ha most nincs távolság, nincs sok külső tényező, akkor a problémák melyek a kapcsolatunkban voltak, megoldhatók lettek volna. Nem volt annyi és nem voltak olyan nagyok. Most ez lehet így jó. Lehet én is beismerem egyszer, hogy nekünk most ez kellett. Ez kellett egy majdani boldog kapcsolat megalapozásához. Egy szép közös jövő alapjául szolgálhat ez a távolság, mit most alakítunk ki egymás között. Ha hiányzunk majd egymásnak, ha valami nem lesz meg az életünkben és rájövünk, hogy összetartozunk, akkor megérte. BIZTOS VAGYOK ebben, hogy így lesz. Csak akkor ne törődjünk a külső tényezőkkel! Ne hallgassunk senkire! Hagyjuk, hogy a szívünk vezessen egy teljes élet felé. Szeretetben, boldogságban, kétségek nélkül, csak így élhetünk. EBBEN BIZTOS vagyok.
