Kedves Olvasó!

Mint láthatod, mostanában a magánéleti problémáim megoldásával foglalatoskodom. Próbálom irányítani az irányíthatatlant. Nem is nagyon sikerül. (Sajnos). De nem csüggedek. Céljaim egyértelműek és eltökélt vagyok ezek megvalósításában. Tehát megteszem amit szeretnék, de nem hagyom, hogy ezek a gondok rányomják bélyegüket a másik, nem teljesen magánjellegű életemre.

Mostantól más lesz minden. Jobban próbálok élni. Jobb ember próbálok lenni, mert eddig voltak hiányosságaim. Voltak dolgok amikkel nem foglalkoztam annyit amennyit kellett volna. De mint mondtam, mindezen változtatni próbálok. Szeretném ha sikerülne. És sikerülni is fog mert van miért, van kiért megtenni.

Ennek érdekében úgy tervezem, hogy hétvégén kimozdulok szűk környezetemből és kirándulni, motorozni megyek. Szeretem magányosan róni a kilómétereket. (Bár egy társ ölelő karjai közt jobban élvezném). Kitisztítja fejem. Új gondolatokat ébreszthet bennem. Elindíthat egy új úton. Remélem szép idő lesz. Talán minden jól alakul. Lehet még elveszített kedvesem is láthatom. Bízom benne, hogy így lesz. Egy tea vagy kávé mellett beszélgetve talán megértené, hogy ha hanyagol az rosszabb mint, ha néha beszélnénk. 

Most, ha rendbe tudom szedni kettőnk kapcsolatát, akkor igazán tudok koncentrálni más dolgaimra. Azokra, melyek szintén nem elhanyagolhatóak az életemet tekintve. Üzlet, barátok, szórakozás. Fontos mindegyik, mégse annyira, hogy foglalkozzam velük ezekben a szomorú és egyben harcokkal teli időkben.

Lassan megnyugszik lelkem. Tudom, az élet megy tovább. Csak el nem fogadom. Nem törődhetek bele soha. És nem is fogok. Egy okos ember egyszer azt mondta:

"Jobb úgy szeretni, hogy viszonzatlan és fáj, mint egyáltalán nem szeretni."